Ahhoz, hogy kertünk mindig a legjobb formájában legyen, és minden évszakban öröm legyen ránézni, a növények folyamatos gondozására van szükség. nem szabad elfelejteni például a díszcserjéket sem, amelyek ugyan kevésbé igényes növények, mint a virágágyások lakói, mégis vannak olyan teendők, amik megkívánják az alapos munkát. Ilyen feladat a bokrok tél végi metszése is, amely által sokkal erőteljesebben lesznek képesek a későbbiekben növekedni és fejlődni.
Leginkább az olyan cserjéknél kell erre odafigyelni a metszés során, amelyek virágzási szakasza nyárra vagy késő őszre tehető. Ilyen például a nyáriorgona, a japán gyöngyvessző vagy a sudárzsálya is. A bokrok előző évi hajtásait két rügyig kell visszavágni ahhoz, hogy a növény később gazdag virágzásnak induljon. Sokak kertjében megtalálhatóak a piros lombú bokrok, amelyeknél a szokásos eljárás az, hogy erősen visszavágjuk őket. Ennek eredménye az lesz, hogy hajtásban gazdag, fénylő levelű bokrokkal büszkélkedhetünk majd. Léteznek olyan fajták is, amelyeknél különösen radikális eljárást érdemes alkalmazni, bátran csattogtathatjuk a metszőollót. A sárga vesszős vagy fehér som esetében például minden tél végi metszéskor tőből el szokás távolítani a három évesnél már korosabb ágakat, akár teljesen visszametszve a növényt. Az új hajtások ezáltal igazán tündöklőek lesznek, a bokrok pedig egészen biztosan a kert ékeivé válnak majd, amikor megindul az új ágak fejlődése.
Gyümölcsfák metszése
Gyümölcstermő növények esetében óvatosabban kell eljárni, mert az időjárási viszonyok változására természetszerűleg jóval érzékenyebbek. A tél végi metszést fagymentes napokon érdemes végezni, amikor a hőmérséklet semmiképpen nem ereszkedik mínusz 5 fok alá. Amennyiben ezt nem tartjuk be, a metszési felületeken fagyási sérülések keletkezhetnek.
korona metszés
Mivel célunk elsősorban az esztétikus, szép koronaforma kialakítása a dísznövényeknél, a legfontosabb az elhalt vagy sérült hajtások eltávolítása – ezeket a tél végi metszéskor mindenképpen távolítsuk el. Ugyanakkor például a fiatal fák oldalhajtásait tápanyag-felvételi és más kedvező élettani hatások miatt érdemes megtartani, sőt, néha kifejezetten szükséges is, mivel ezek nélkül nem fejlődnek megfelelően. A sérült és elöregedett hajtásokon kívül ritkítani sem árt néha a koronát, hogy csak a legerősebb hajtások maradjanak meg, ezáltal segítve elő a fejlődés folyamatot.
