A helyes metszés

 A metszés alapvető szabályai:

Először is, metszeni úgy kell, hogy a metszési felület enyhén ferde legyen. A metszfelület 1-2 centiméterrel a rügy felett helyezkedjen el és soha ne a rügy felé lejtsen.

Figyeljünk arra, hogy az ágak lemetszésénél ne hagyjunk csonkokat!

A fertőzésveszély minimalizálása érdekében minél kisebb és simább sebfelületeket képezzünk!

Az újnyinál vastagabb sebfelületeket a kertfenntartás során a megfelelő sebkezelő készítménnyel kezelni szükséges.

A fásszárúak intenzívebb metszéseit ildomos a téli, nyugalmi időszakra időzíteni, mert ilyenkor kevésbé sínylik meg a beavatkozást a nedvkeringés inaktivitásának köszönhetően.

A metszési módok a következők:

Koronaalakító metszés:

A kertépítést követően következik a koronaalakító metszés.

A koronaalakítás célja, hogy a kívánt koronaformát kialakítsuk általa, a fa termőfelülete minél nagyobb legyen, minél erőteljesebb ágak alakulhassanak ki. Az a jó, ha a lombfelület minél nagyobb részét eléri a napfény, ezáltal növelve a fotoszintézis intenzitását. Gyümölcsfák estében az is szempont, hogy az ágak megfelelően elbírják a termések súlyát.

Koronaalakító metszés, a jó termésminőség, valamint mennyiség érdekében valamennyi gyümölcsfajtánál szükséges.

Új beültetéseknél, a redukálódott gyökérzettel is egyensúlyba hozható a lombfelület kiterjedése.

Termőre metszés:

A koronaalakító metszést követően a fás szárú gyümölcsöket általában már nem kell többet metszenünk. Kivételt képeznek a dió, a gesztenye, az alma, a körte, a szilva és az őszibarack.

Az utóbbinál ezt a műveletet minden évben meg kell ismételnünk. A többinél elég pár évente, amikor az időszerűvé válik.

Koronaritkító metszés:

A fák koronáját időről időre ritkítani kell. Ezzel támogatjuk a fotoszintézist, valamint az állati kártevők elszaporodásának is gátat szabhatunk. Ha ezt a munkát nem végezzük el rendesen, a belső ágak felkopaszodhatnak és a termésmennyiség kárára is válik.

A megfelelő kertfenntartás során jól kell megválasztanunk a metszési időpontokat. Az almatermésűek esetében ez bármikor elvégezhető, amikor azokon nincs gyümölcs, de ha választanunk lehet, inkább az őszi időszakot, októbert, vagy novembert létesítsük előnyben.

A csonthéjas gyümölcsöknél a legmegfelelőbb időpont a nyár vége. Ilyenkor még elegendő a hőmérséklet, hogy megelőzzük/mérsékeljük a sebforradáskori mézgásodást.

Ifjító metszés:

Ha a fásszárú növények elöregednek, döntéshelyzetbe hozzák tulajdonosukat. Egy bizonyos életkor után az ifjítás, vagy a kivágást kell mérlegelnünk. Ha a fa törzse, gyökerei épek, egészségesek, jó ötlet lehet ifjító metszésben részesíteni a növényeinket.

Az ifjító metszés jeleit a kertfenntartó szakember, vagy a tulajdonos könnyen észlelheti. Ha a koronában elszaporodnak a vízhajtások, ha sok tősarjat kezd hozni a fa, az bizony az ifjító metszés szükségességét jelzi.

Ezt a metszést almatermésűek esetében, mindenképpen a nyugalmi időszakban, ősztől tavaszig kell elvégeznünk,

A csonthéjas növényeknél nyár végén, ősz elején jön el az ideje ennek a munkafázisnak.

A rózsák metszése:

A rózsabokrok esetében a metszést az elfagyott, elszáradt vagy beteg növényrészek eltávolításával kell kezdenünk. Alacsony cserjéink hajtásai, dugványgyűjtésre is alkalmasak lehetnek.

A rózsák metszésénél oda kell figyelni, hogy az utolsó rügy milyen irányba mutat. Ez fogja meghatározni a növény növekedésének további irányát. Fontos, hogy itt sem hagyjunk metszési csonkokat. A rózsák metszése ezek felett igen összetett feladat. Ennek körülírása egy külön cikket is kitöltene.